Szöveges gyűjtések

Fireg-forog Kata, Marcsam fidres-fodros szoknya rajta, Bodri kutya ráugat, a szoknyába belekap, nesze néked-szoknya, leszakadt a fidre-fodra, áll a kislány, pityereg, nézd, a Bodri kinevet.

A vonat, hej a vonat, ott a nagy kőhíd alatt, nagyot sípol, úgy szalad, csak én nézem egyedül, szívemre vágy nehezül, jaj, annak, ki benne ül.

Sutba vágta a mi cicánk a kis cicaságát, így dorombolt, mától fogva kis kutyának állok. Menten be is iratkozott kutya iskolába, kutyatanár oktatgatja ott az ugatásra. Meg is tanult nagy nehezen egy-két kutyaságot, hanem mikor felelni kell, a kis kutya nyávog.

Megállj Palkó, meglesz ennek az ára, követ dobál szép fekete cicámra, nem beszélek hozzád többé sohasem, csak ha te szólsz, még akkor sem szívesen.

Hajlik a vessző, csattog a patkó, messze az erdő, szép lovam Palkó, gyí, hát, vár a munka, szép lovam Palkó, ott leszünk mingyá', kopjon a patkó, gyí, hát Palkó!

Hipi hopp, itt vagyok, szamárfület mutatok, hopla hopp, táncolok, ugye milyen szép vagyok, az ororm retek, a fülem kajla, aki itt van hangom hallja, Jancsi bohóc a nevem, aki sír, azt kinevetem.

Süt a nap a rétre, házak tetejére, árnya sincs a fáknak, tűző napban állnak, kutak mélye száraz, fenekére láthatszm marhacsorda bőgve fekszik ottan körbe, délibábos égen, megfordított réten, sehol sincs egy felhő, árnyat szövő kendő.

Kövér cirmosunk a Fáni, hogyha tudna zongorázni, zongorázna nappal-éjjel, száz egér kíséretével. Egy szál a veres begy, jó lenne hernyóból egy, hej, ha én lennék a harkály, azt a fát kikopogtatnám.